A Vérfociról (magyarul Blood Bowl) még nem írtam, ezt igyekszem mielőbb pótolni. Addig is itt van balra egy valódi ritkaság a gyűjteményemből, amit elsősorban azok fognak értékelni, akik valaha is kipróbálták a Games Workshop tetszhalott asztali fociját. Az outsiderek kedvéért említem meg azt az alaptételt, hogy a BB valamiért szereti az idiotizmust. Ez egyrészt azt jelenti, hogy aki képtelen felfogni a játék szabályait/ törvényszerűségeit, és vérlázítóan ostobán játszik, az szórni fogja a hatosokat, és valószínűleg megnyeri a meccset. Másrészt azt is jelenti, hogy amikor értelmes lépésekkel próbálkozunk, akkor általában képtelenek vagyunk két kockával összesen hármat dobni. Az egésznek pedig az lesz az eredménye, hogy a Vérfocinál jobban egy játék sem rongálja az idegeket. Seven or eleven, snakeeyes watching you — mondja a Motörhead, és fogalma sincs, mennyire igaza van.
A képen egy elég jó BB-edző látható, aki komoly esélyekkel indul a világon bárki ellen. (Különösen, ha kedvenceivel, vagyis a legerősebb fajnak számító orkokkal játszik.) A kép a Vérfoci Európabajnokságon készült még 2005-ben, közvetlenül azután, hogy emberünket boldog-boldogtalan tönkreverte, és éppen az ötödik vagy hatodik ellenfele ejtette le neki a szappant. Már azon is túl van, hogy a fotóst elküldje a francba, éppen a fenti Vérfoci-alaptétel egyik kiegészítését ízlelgeti: akkor sem fog sikerülni, amikor már nem számít. (Szintén az outsiderek kedvéért: 0-5-nél kettest vagy nagyobbat kellene dobni a szépítéshez. A dobás egyes, az eredmény pedig nemsokára 0-6. Ha netán megint megszerezzük a labdát, és eljutunk vele a gólvonalig, lehet találgatni, hogy 1-6 vagy 0-7 lesz a dolog vége.)
A legjobb BB-játékosok közös tulajdonsága, hogy mégis újra odaülnek ahhoz a rohadék zöld táblához. 47-es IQ fölött esélyük sincs a győzelemre, de ezerötszázadszor is megalázzák magukat. Persze ez csak a játék alapja, vannak még mindenféle szabályok meg figurák is, amitől az egész kap bizonyos körvonalakat. A szabályokról és a figurákról majd legközelebb. Addig is gyönyörködjön mindenki a mentális bokafogás lencsevégre kapott esszenciájában.
2007. szeptember 2., vasárnap
de_profundis.jpg
Bejegyezte: geistwald dátum: 23:06
Címkék: blood bowl, games workshop, specialist games, szánalom, táblás játék, witzig
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Hát bizony, a régi szép időkben egyszer még egy széket is darabokra vertem a kockák miatt. Blood Bowl versenyekre pedig azért nem járok jó pár éve, mert egészen biztos, hogy beleverném az ázalag-agyú ellenfelem fejét az asztalba, az agyát átszúrná egy szarul kifestett patkányogre, és mehetnék a sittre.
Jó játék, de le nem ülök mellé még egyszer.
Én mindig ki akartam próbálni, de valahogy sosem jutottam odáig, hogy meg is tegyem ezt a sorsdöntő lépést. E sorok láttán felmerül bennem a kérdés, hogy lehet, hogy így jártam jobban? :)
"közvetlenül azután, hogy emberünket boldog-boldogtalan tönkreverte, és éppen az ötödik vagy hatodik ellenfele ejtette le neki a szappant"
Nem is igaz, volt egy döntetlenem is. Gihi...
Igen, a BB olyan, hogy nem érdemes elkezdeni, de mégis érdemes :)
Mellesleg ad egyfajta hozzáállást, amit a többi játékban is kamatoztatni lehet (már hogy az alapállapot a vereség, afölött minden ajándék).
Igen, az embernek rendelkeznie kell a főnökéről legalább egy olyan felvétellel, amivel zsarolhatja majd egy bérvita során, de ilyen oktalanul elpocsékolni... Ejnye, no!
Van másik is, és ezt ő is tudja ;)
Hogy én mennyit játszottam ezzel anno! A legkirály táblás game ever! Tudtátod, hogy csinálnak belőle egy pc-s játékot amiben átveszik a komplett járékszabályt és lehet majd benne ugyanugy körökre osztva játszani? Remélem nem cseszik el.
Megjegyzés küldése