Ki kicsoda projekt

A miniatúrák gyűjtése, festése vagy mintázása nem a legelterjedtebb hobbi, mégis jópáran űzik. Az úgynevezett miniature wargaming elsősorban az angolszász országokban, a németeknél, a franciáknál és Skandináviában népszerű, az utóbbi időben pedig a mediterrán országokban is megerősödött. Eredetileg a XIX. századi Poroszországból származik, és nem csoda, hogy a szomszédos, megfelelően fejlett vidékeken vert gyökeret. A legtöbb érdeklődőnek azonban, származzon akárhonnan, van egy közös vonása: úgy tekint a dologra, mint ahogy gyerekkorunkban mindannyian tekintettünk a repülőgép-makettekre. Fellelkesített a dobozon látható illusztráció, ki is követeltünk magunknak egyet-egyet, majd zavarba jöttünk, amikor a dobozban festetlen, összeépítésre váró műanyagdarabokat találtunk. A bátrabbja azért nekiesett a mellékelt pillanatragasztóval és matricákkal felfegyverkezve, majd csalódottan otthagyta a francba az egészet, mert az egész így már nem volt szórakoztató.

A wargaming miniatúrákkal — ellentétben a repülőmodellekkel — akár játszani is lehet, ez pedig sokakat megtart a hobbi mellett. Ők tökéletesen elégedettek a festetlen vagy tessék-lássék összekent és összeragasztgatott figurákkal, számukra maga a játék a fontos. Elítélni semmiképpen sem akarom őket, bár számomra ez a hozzáállás a jóízlés teljes hiányát jelenti, és mentségnek azt sem tudom elfogadni, hogy nem mindenkinek van kézügyessége a modellezéshez. Ha órabérbe számítom át, hogy mennyi időbe telik elfogadható módon kifesteni egy-egy minit, vagy arányosan mennyi időbe kerül megkeresni egy bérfestő díját, akkor azt kell mondanom, hogy a „tehetségtelen” játékos semmivel nem jár rosszabbul. Sebaj, a gyártókat a vásárlók tartják el, ezért így vagy úgy, de legyen csak minél több belőlük. Most viszont azokról szeretnék írni, akik nemcsak lelkesek, de a miniatúrák között megtalálták azt a csatornát, amelyen keresztül valóban értékes munkára foghatták tehetségüket. A dolog nemcsak a szigorúan vett kézügyességről szól, hanem ide értem az összes, miniatúrákkal kapcsolatos kreatív tevékenységet.

A jövőben megpróbálom bemutatni az általam nagyra becsült alkotókat, legyen szó festőkről, szobrászokról, grafikusokról, írókról, webmesterekről vagy közösségi szereplőkről. A válogatás természetesen önkényes, csak arról lesz szó, aki nekem is tetszik (a kimaradók valószínűleg súlyosabb személyiségtorzulás nélkül átvészelik majd a traumát). Semmiképpen sem akarok biográfiákat írni vagy komplett galériákat hosztolni. Egyszerűen csak a figyelmet akarom felhívni pár érdekes oldalra, hátha van, aki nem ismeri őket. Mellesleg mindegyik jó példa arra, hogy mennyire nem jelent szart se a művészet szó.

A sorozatnak egyelőre a műhely címkét adtam, amit adandó alkalommal vagy lecserélek, vagy simán megsemmisítek. A névsort Jakob Rune Nielsennel fogom kezdeni, de lehet, hogy nem.