Hasznos holmik: Privateer Press

A Reaper után a Privateer Press is megérdemel egy rövid posztot. Tőlük még nem vettem soha semmit (ősszel kerítek rá sort), ezért arról nyilván nem tudok beszámolni, hogy milyen minőségű figurákat árulnak. Viszont tudom, hogy a PP minik mennyire jól néznek ki, és hogy milyen jó véleménnyel vannak róluk a megfelelő fórumok látogatói. Egyébként — a Reaper termékeihez hasonlóan — ezeket sem igazán lehet kapni idehaza. Aki nem ismeri őket, annak amúgy is a net a fő tájékozódási lehetőség a viszonylag új kiadóval kapcsolatban, amelyet 2000-ben hozott létre három, a játékiparban már ismert arc. Nem titkolt szándékuk, hogy olyan all-rounder megoldássá nőjék ki magukat, mint — teszem azt — a Games Workshop, és nagyon úgy tűnik, hogy ez sikerülni fog nekik. Nézzük, miért.

Először is megalkották a megfelelő hátteret a későbbi játékokhoz. A hangsúly a megfelelőn van, mert minden gyártó tessék-lássék felépíti a saját sztoriját, hogy későbbi termékeit ne valamilyen vákuumba köpködje ki, azonban ez nem feltétlenül jelenik meg hozzáadott értékként. Az Iron Kingdoms nevű világ azonban nagyon rendben van; nem mondom, hogy a legeredetibb dolog, amit valaha láttam, de a recept tartalmazza azt a titkos összetevőt, amitől a Warhammer univerzum zseniális, és aminek hiányában például a Confrontationhöz tartozó Aarklash szép és jó, de nem hoz különösebben lázba. Az Iron Kingdoms nekem annál is jobban tetszik, mert a Hordes nevű, még formálódó fantasy wargame mellett helyet kapott benne a steam fantasy (~steampunk) vonalat erősítő Warmachine — ez a gőzgépes stílus a személyes kedvencem, emiatt vagyok az egyetlen ember a világon, aki nézhetőnek tartja a The League of Extraordinary Gentlemen című filmet. A Hordes és a Warmachine szabályai egyébként elég felhasználóbarátnak tűnnek, és külön szimpatikus, hogy nem kényszerítik az embert Csin Si Huang-ti komplett agyaghadseregének beszerzésére, csak hogy elkezdhesse a játékot. Egyelőre a PP árairól annyit tudok, hogy mindent pénzért adnak, de nem ők a legdrágábbak; a legjobb feltételeket kínáló dílerről még csak tippem van, azt meg inkább megtartom magamnak.

A Privateer Press figurái nagyon szépek, és a színvonalas weboldal mellett remek grafikus körítés tartozik hozzájuk, például a No Quarter magazin. Egyedi formavilágot hordoznak, ami vagy szimpatikus az embernek, vagy nem; annyi biztos, hogy emiatt a legtöbbjük nehezen használható más kiadó játékaihoz. A Hordes és Warmachine minik is enyhén képregényszerűek, de nem annyira, mint az előbb említett Rackham Confrontation termékek. A régi Warhammer-vonal például karikatúrákat idéz, a Reaper pedig a realizmusra utazik. A Privateer Press azon igyekszik, hogy valamiféle szintézist hozzon létre a népszerű irányzatok között, és azt kell mondanom, hogy jól csinálják. Nemcsak a játékaik iránt érdeklődők száma növekszik rohamosan, de két másik jelenség is az új trónkövetelőt igazolja. Egyrészt a művészek galériáiban már kötelező jelleggel találkozhatunk PP minikkel, sőt, újabban konverziókkal is. Másrészt a szaporodó rajongói oldalakon nemcsak pezseg az élet, hanem maguk a site-ok is meglepően szépek, és máris gazdag tartalommal rendelkeznek — mintha sok elhivatott játékos és művész fejében ezek a játékok nyitottak volna ki valamilyen szelepet. Elgondolkodtató, hogy a sokkal gazdagabb múlttal, forrásokkal és piaccal rendelkező Games Workshop fórumai csendben haldokolnak (a hivatalos meg is szűnt, haha), manapság pedig az Ogre Strongholdon kívül nem is nagyon van értékelhető rajongói oldala.

Személy szerint a következő adag nehezen keresett pénzemet a Privateer Presshez viszem, és ugyanígy van ezzel néhány barátom is. A Games Workshop (régi) figuráit a továbbiakban a polcra szánom majd, egyenesen az eBayről, és a Hordes per Warmachine lesz az a progresszív környezet, ami kreatív munkára ösztönöz. Burn kollégám például, aki még Man O' War flottákat is rendelt annó a GW-től, most Skorne sereget készít, a csodálatra méltó, 1988-as, marauderes chaos dwarf gyűjteménnyel rendelkező mU szaktárs pedig teljesen odavan a Trollblood figurákért (ez két frakció a Hordesben, ha estleg valaki). Egyébként nemsokára minimum négyen kapunk csomagot a Privateer Presstől, úgyhogy lesz miről írni, ez a poszt amúgy is csak az Iron Kingdoms rövid bevezetésére elég. A folytatásban kicsit részletezem majd a szabályokat, aztán jönnek a figurák, lehetőleg képekkel. Addig mindenki keressen PP galériákat, nem fog csalódni bennük. Ja, és mindjárt kijön valami Infernal Contraption nevű dolog, ami lehet, hogy vicces lesz. Meglátjuk.