Terry Pratchettet nem kell bemutatni. Illetve ha rajtam múlna, be kellene mutatni. Ajánlott olvasmány persze nem lesz belőle sohasem, mert aki szerint feltétlenül Balassit kell letolni 12 éves emberek torkán, az definíció szerint hülye Pratchetthez. Úgynevezett kortárs szerzőink sem kínálnak semmiféle alternatívát, és helyettük is én érzem kínosan magam, amikor utazás előtt valami ronggyá olvasott, angol nyelvű Discworld könyvet kell a táskámba pakolnom. Szándékosan nem írok Korongvilágot, friss fordítások tekintetében ugyanis Kambodzsával folytatunk öldöklő küzdelmet a legutolsó "részt vett" oklevélért. Éppen a Carpe Jugulum című klasszikust olvasom, harmadszorra is nagyon jó. Angolul. Ha tudnék oroszul, úgy is olvashatnám. Mondjuk ez természetes, vegyük figyelembe, hogy a zseniális Raymond Chandlert is vagy az Albatrosz-sorozat 30 éve nyomtatott, rothadófélben lévő példányai képviselik idehaza, vagy a valamivel újabb, riasztóan igénytelen, lexikon méretű kiadás, ami kiválóan alkalmas egy havasi gyopár lepréselésére, de Fekete Lászlón kívül senki sem fogja a táskájában cipelni munkába menet.
Akkor be is veszem a gyógyszeremet, és térjünk vissza Pratchetthez. A Discworld-sorozat kétségtelenül a világ egyik legnépszerűbb regényfolyama, ami azért nagy dolog, mert harmincvalahány, külön-külön is élvezhető kötet után sem kopott meg a szerző vagy a rajongók lelkesedése. Az viszont érdekes, hogy eddig nem született értékelhető játék a témára alapozva. Az írón biztosan nem múlt a dolog, mert megfelelően lökött figura (lásd balra), a probléma valószínűleg abból adódik, hogy a Discworld hangulata önmagában kevés a megfelelő játékélményhez. A tervezők viszont a saját feladadatukat tették majdnem lehetetlenné, amikor egy-egy játékba bele akarták zsúfolni Terry Pratchett egész univerzumát, vagy legalábbis Ankh-Morpork városát. A megoldás valószínűleg az lenne, hogy egy működőképes rendszerhez csak inspirációt merítenek a Discworld kincsestárából, de nem akarnak mindent kiszipolyozni belőle. Eddig ez nem nagyon jött össze.
Persze a remény nagyon hosszú ideig haldoklik, és rá is bukkantam valamire, ami talán az első sikeres kísérlet egy normális Discworld-interpretációra. A Thud névre hallgató játékot (ami egy Pratchett-regény címe) először 2002-ben adták ki, valamiért mégis csak mostanában botlottam bele. A konfliktus lényege a hírhedt Koom-völgyi csata, ami tudvalevőleg a történelem egyetlen olyan ütközete volt, ahol a felek kölcsönösen orvul támadtak egymásra. Legalábbis a résztvevő trollok és törpék véleményének nagyvonalú szintézise szerint. A Thud dobozán a beharangozó: "32 törpe, 8 troll, 1 nagy probléma". Ehhez tartozik a 15×15-ös tábla, amelynek minden sarkából 15 mező hiányzik. A trollok középről, a törpék a pálya széléről indulnak, a cél pedig egymás figuráinak elfogása. A középső mezőn a "thudstone" áll, áthatolhatatlan akadályt képezve. A szabályokról később részletesen is írok majd, ehhez nemcsak az alapjátékot, de a kiegészítőt és az online Thudot (haha) is ki kell próbálnom. Bíztató, hogy az egyszerű játékteret a doboz megvásárlása nélkül is könnyű reprodukálni például egy gótáblával és 9 darab fehér meg 32 fekete gókővel.
‘Is this not an original Hnaflbaflsniflwhifltafl slab? Llamedos bluestone, isn’t it? And the pieces look like basalt, which is the very devil to carve. A valuable antique, I think.’
‘It was a present to me from the Low King of the Dwarfs,’ said Vetinari.
(...)
‘A man can learn all of an opponent’s weaknesses on that board,’ said Gilt.
‘Really?’ said Vetinari, raising his eyebrows. ‘Should he not be trying to learn his own?’— Terry Pratchett: Going Postal —
Pratchett-rajongóknak a táblás Thud visszaköszön több Discworld-regényből is, ahol többek között a Patrícius játszik valami hasonlót. Szerintem ez benne a nagy ötlet: nem Pratchett világából gyúrtak valami erőltetett katyvaszt, hanem megcsinálták a regényekben szereplő népszerű játékot, ami a sakk ottani megfelelője. Azért a hagyományos próbálkozásokat se írjuk le, éppen most készül egy Ankh-Morporkban játszódó darab az Őrség és a Tolvajcéh küzdelmére alapozva, és elég jókat lehet olvasni róla. Mindenesetre a Koom-völgyi csetepaté formába öntése telitalálat, remélem, nem fog csalódást okozni.
Folyt. köv.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése