A mágnes ideggyógyászati felhasználása

A Shogun néven kiadott játékok száma olyan háromszáz és negyvenezer között lehet, és bámulatos, hogy a mai napig milyen lelkesen szórják ki az újabb darabokat. Shogun: Total War, a nívódíjas megoldás. (Gondolom felmerült még a Samurai: Total War, de azt ócskának érezték.) Ezzel a Shogunnal szemben viszont ne legyünk ennyire szigorúak — egyrészt a '70-es években készült, klasszikus darabról van szó, másrészt ez az egyik legelvontabb játék, amit valaha láttam. Röviden: a 8×8-as táblán mindkét játékosnak 7 gyalogja és egy királya van (ő a sógun), a figurák pedig a megszokott módon, vagyis egymás mezejére lépve üthetik le egymást. A cél vagy az ellenséges király elfogása, vagy az ellenfél haderejének a királyra és egy gyalogra való redukálása. Idáig egy lebutított sakk-készlettel van dolgunk, a téboly ezután kezdődik.

A máskülönben egyforma figurákon (a király koronával jelölve) kis ablak található, benne egy számmal, ami a mozgási értéket jelöli. A számok egytől négyig váltakoznak, a bábu ennyi mezőt tehet meg vagy ugyanazon a vonalon, vagy egyszeri irányváltással L-alakban. A mozgási érték nem állandó: a tábla alján elhelyezett mágnesek gondoskodnak róla, hogy amint a figura új mezőre ér, megváltozzon az ablakocska mögötti szám. Ha pedig mindez túl egyszerű lenne, megoldották azt is, hogy a gyalogok mindegyike másképpen reagáljon egy-egy mezőre lépve. A rendszer tehát nem teljesen esetleges, de az összes felbukkanó párosítás fejben tartása nem várható el ISO 9001-es embertől. A Shogun készítői persze a lelkes autistákra is gondoltak: azt javasolják, hogy amint a játékosok kiismerik a mágnesek viselkedését, forgassuk el 90 fokkal a táblát, és merüljünk el újra a frusztráció jól ismert, biztonságos világában.

A Shogun mindezek alapján véletlen-alapú játék, de vannak benne követhető taktikák. Többen javasolják például, hogy építsünk a szerencsés mezőre tévedt gyalogokra, amelyek viszonylag nagy területet képesek ellenőrzésük alatt tartani, és közben a többivel lassan óvakodjunk előre az ismeretlenbe. Mások hozzáteszik, hogy érdemes a király elpusztítására törni, mivel a másik győzelmi feltételt nehezebb teljesíteni. És így tovább. Azonban sajnos tény, hogy a Shogun mégsem rendelkezik valamire való taktikai vagy stratégiai mélységgel. Nem is lett túlságosan népszerű, a jelenleg kapható készletek is jobbára harminc évvel ezelőtt gyártott darabok. Ámdeviszont.

A játék nagyon szórakoztató, még ha csak alkalmanként veszi is elő az ember: már a bábok öncélú rakosgatása és a kis ablakok tanulmányozása is jó kedvre derít. A Shogun alapötlete pedig akkor is zseniális, ha az egésznek nincs kifutása és nem is fejleszthető tovább (utóbbiról fogalmam sincs, de nem ez lenne az első jó ötlet, amit megvétóznak). A neten mindenesetre hozzá lehet jutni a játékhoz, az árak közti különbség pedig elég nagy — van, aki tudja, milyen kincset árul, de van, aki örül, ha kap pár dollárt a pincében talált műanyag szemétért. Man probiert. A Shogun-élmény mindenesetre páratlan, bár még soha nem ültem le egy napocskás bélyeg után sakkozni.


Köszönet Sam.Joe-nak, aki hajlandó volt saját Shogun-készletét a mókusok elé vetni.