A Game of Torches

George R. R. Martin négyrészes trilógiája kötetenként is vastagabb, mint a Larousse enciklopédia. Egyfajta Gyűrűk Urába oltott Bánk bánt kell elképzelni, ami a nagyon alaposan kidolgozott, Westeros nevű földrészen játszódik, és annyi szereplője van, hogy az író nem tud eleget kinyírni közülük. Pedig igyekszik. A feltételek nyilván adottak voltak egy táblás játék elkészítéséhez, a Fantasy Flight Games pedig ismét remekművet alkotott. Ízlés dolga, de szerintem a Trónok Harca a legjobb brute force stratégiai játék, amit jelenleg kapni lehet. (Tehát nem kell benne kereskedni meg feltalálni, hanem egyszerűen csak el kell foglalni az ellenfél területeit.)


A zsetonok, kártyák, a minőségi fafigurák és a tábla használatának szabályai elég egyszerűek, néhány próbakör után már elkezd pörögni a játék. Itt mindjárt előjön az a két dolog, ami nagyon tetszik a Trónok Harcában: az egyik, hogy nincs szükség dobókockára, a másik pedig, hogy a parancsokat egyszerre kell kiadni, csak a végrehajtási sorrend változik minden körben. Mindkettő a véletlen szerepét hivatott csökkenteni, és nagyobb jelentőséget ad a tervezésnek meg a háttéralkuknak. A Rizikót például ott utálja meg az ember, amikor egy-két katona megver huszonötöt, vagy amikor a megállapodások során folyamatosan előnybe kerül, aki előbb következik a körben.

Az utánpótlási rendszert is jól oldották meg, és a különféle bónuszokért folytatott körönkénti vaklicit is kiegyensúlyozza a játékot. (Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet meggyengülni, kiesni és egész este unatkozni, de ugye a háború az háború.) Az akciók között külön érdekesség a Portyázás, amelynek segítségével az ellenfelek kiadott parancsait semmisíthetjük meg. Az már nem annyira érdekes, inkább szomorú, hogy — mivel a Portyázás zsetonok jele egy fáklya — húsz perc se kellett ahhoz, hogy kialakuljon apró közösségünkben a "megtorcsolni" kifejezés. Gyász.


Az öt frakció a regénynek megfelelően áll fel, ezért egyik-másik előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetből indul. Ez már a legelső partiban érezhető volt, de egyáltalán nem vészes dolog — a leggyengébbnek kikiáltott, vörös címeres Lannisterek az elképzelhető legkisebb különbséggel csúsztak le a végső győzelemről. Egyébként most csak a magyar nyelvre fordított alapdobozt próbáltuk ki, de angolul az A Game of Throneshoz is van már két kiegészítő, név szerint A Clash of Kings és A Storm of Swords.