Kispályás kortársaim

Megláttam a könyvesboltban, egy darabig szívtam a fogam az ára miatt, aztán arra gondoltam, a benne lévő játszmákat életem végéig rakosgathatom, úgyhogy pénz nem számít. Rövid gondolkodás után egy másik példányt is levettem a polcról, jó lesz ajándéknak. Aztán otthon belenéztem a Nagy elődeimbe, és nagyon röviden össze tudom foglalni a benyomásaimat. Kétszer 5900 forintért vettem két rosszul kötött, gyenge papírra nyomott könyvet, ami hemzseg a hibáktól. Tele van velük. Minden egyes lapon. Igaz, ebben nem lehetek biztos, mert néhány oldal után visszatettem a polcra, és megpróbáltam nem agyvérzést kapni.

Több helyen is azt írja a hasonló érdeklődésű vásárlóerő, hogy egyrészt a Nagy elődeim 2. már normálisan sikerült — ezúton is gratulálok —, másrészt érkezik az első kötet javított kiadása. Ami igazán jó hír, mert minden vágyam másodszor is kifizetni 5900 forintot. Jobban mondva kétszer annyit. És azért az kurvára jellemző, hogy ilyenkor nem a kiadó rohangál elnézést kérni/ kicserélni/ bezúzatni, hanem inkább a vásárlók ábrándoznak mindenféle fórum-hozzászólásokban, hogy talán majd a javított kiadás.

Maga a könyv állítólag nagyon jó, de most nincs kedvem hozzá.