2007. június 24., vasárnap

Félelem és reszketés Arkhamban

Tartótisztemmel együtt régóta ki akartam próbálni az Arkham Horrort, de már a magyar nyelvű kiadás is megjelent, mire sort kerítettünk rá. Ennek egyébként Rettegés Arkhamban lett a címe, amit teljesen szükségtelen volt lefordítani, különösen a Fear and Loathing óta. A hazai kiadás viszont teljesen igényes, úgyhogy inkább örömteli, mint bosszantó a magyarítás. Vastag papírzsetonok, szép tábla és annyi kártya jár hozzá, hogy az először kicsit ijesztő. Első ránézésre a szabályok is bonyolultnak tűnnek, de hamar kiderül, hogy egyáltalán nem azok. Nagy tapsot a Fantasy Flight Gamesnek, egyedül a doboz fedelét díszítő illusztráció borzalmas. Meg az, ha az ember partnerei viccből Stülünek ejtik a Cthulhut. Utóbbiról nem a kiadó tehet.


A helyszín Arkham dizájnosan lepattant városa, a cél pedig a felbukkanó szörnyetegek kiiktatása, a pánik megelőzése és az úgynevezett Kapuk lepecsételése, hogy az ébredező Nagy Öreg, például a népszerű Stülü ne ölthessen testet. Mindenki egy véletlenszerűen kiválasztott szereplőt (nyomozót) alakít, akivel a város utcáin sétálgat a különféle városrészek és az azokon belüli helyszínek között. Ezek lehetnek veszélyes, elhagyatott vagy csak simán gyanús helyek, boltok és mindenféle intézmények, ahol sok kellemetlen és számtalan nagyon kellemetlen dolog történhet. Lehet vásárolni Tommy gunt is, ami a Cthulhu-játékok rejtett célja és lényege.

A játék menete a szokásos, kétszeresen is körökre osztott rendszert követi: az adott forduló több fázisból áll, a játékosok pedig a megfelelő sorrendben mennek végig rajtuk. Egy-egy akciót nagyon könnyű elrontani, de a Találkozások és a Mítosz fázis garantálja, hogy az is szívjon, aki nem kockáztat. A partit egyénileg is meg lehet nyerni, ennek azonban feltétele a közös vereség elkerülése. A lehetőségek, kombinációk és véletlen események száma elég nagy, ezért úgy tűnik, hogy akinek elsőre tetszik az Arkham Horror, az megunni se fogja egyhamar. Pláne, hogy megjelent már a Curse of the Dark Pharaoh és a The King in Yellow (kiegészítők), valamint a Dunwich Horror (újabb város).


Az első játék egyébként győzelemmel zárult, amihez kellett egy adag szerencse is. Nekem dr. Vincent Lee karaktere jutott, aki orvos az Uptown városrészben található Szűz Mária Kórházban, és rejtélyes halálesetek kapcsán keveredik a Stülü-bizniszbe. Vincent ezúttal egy sötét köpennyel és egy alatta rejtegetett lovassági szablyával vágott neki a játéknak, sokkal erősebb felszerelése később sem lett, mert minden pénzét elköltötte egy Gyógyító Kőre, a maradék pedig elment különféle bírságokra. A lovassági szablyával az egész játék során csak négy, nem túl erős szörnyet sikerült hidegre tennie, viszont teljesen egyedül bezárta és lepecsételte az Abyssra nyíló kaput, és végrehajtotta a Nagy Rituálét, amelynek nagyszabású és iszonyatos következményeit most nem is részletezem. Lényeg, hogy Yog-Sothoth csúnyán bebukta.

0 megjegyzés: