A méretarányok csodálatos világa

Többször is megszivattam már magam azzal, hogy semmibe vettem a gyártók által közölt adatokat, vagy éppenséggel hittem nekik, ami utóbb hibának bizonyult. Ez sokmindenre vonatkozik, a festékek tulajdonságaitól kezdve egészen a figurák méretarányáig. A napokban több olyan oldalba is belebotlottam, ami az utóbbit tárgyalta, ezért összeforrasztok belőlük egy kivonatos posztot, hátha a hasznára lesz valakinek. A témával kapcsolatban nyilván nehéz dolog alapvetéseket megfogalmazni, mert egy figurát csak akkor nyilváníthatunk bármilyen célra megfelelőnek, ha már a saját szemünkkel is láttuk. A leggyakoribb beszerzési módszer, az internetes rendelés esetében viszont az is nagy eredmény, ha csak néha lépünk rá a gereblyére.


A nagy kiadók alapvetően háromféle méretben dolgoznak: 25, 28 és 30 milliméteres figurákat gyártanak. Ez azokra a minikre vonatkozik, amelyekkel játszani is lehet, sőt még azok közül sem mindegyikre — a Games Workshop Warmaster vonala például 10 milliméteres apróságokból áll. Maguk az értékek egy, a valóságban 6 láb (1,83 m) magas alakra vonatkoznak, de a kupleráj elég nagy, mert sokan a figurák szemének a base-től való távolságát mérik. Ez többek között azt jelenti, hogy az 1.83 m magas standard 30 mm körül lesz a 28 mm-es skálán. Bonyolult? Inkább csak zavaró, két dolgot azonban fontos tisztázni a rendszerrel kapcsolatban. Egyrészt nem jelent abszolút támpontot, mert kisebb és nagyobb termetű alakok az adott tartományon belül is előfordulhatnak. Másrészt az egyes kiadók stílusjegyei között hatalmas lehet a különbség, így a méretarányok megfeleltetése nem jelent megegyező testarányokat. Egy hajszálra ugyanolyan magas GW és Rackham mini között a különbség legalábbis látványos. A rendszer mindenesetre önmagán belül következetes, így érdemes támaszkodni rá. Kivéve pl. Selmarina esetében, próbálja ki, akinek van 3,99 felesleges dollárja.

A 25 mm-es méretet manapság főleg a történelmi játékokban használják, régebben viszont a fantasyban/ scifiben/ stb. is általánosnak számított. A GW 1990 előtti, máig legjobban sikerült figurái jobbára ilyenek, de találhatunk párat a Reaper korai kínálatában is. Jelenleg a 28 mm-es minik számítanak a leggyakoribbnak, ez az úgynevezett „heroic scale” — most ezzel dolgozik a GW és a Reaper is. A Privateer Press a 30 mm-es vonalon mozog, a Rackham Confrontationt pedig 30-32, illetve 30+ mm-esnek mondják, jelezve, hogy a francia műhelyben néha elgurul a srácok gyógyszere. A 30-as arány, ha jól veszem észre, egyre terjed a kisebb gyártók között, ami persze nem sokat jelent a GW ellenében, de jól kiegészítik egymás választékát. A különbségeket egyébként sokszor ki lehet egyenlíteni a base-ekkel való trükközéssel, megemelve az alacsonyabb figurákat. Itt még az Iron Wind Metals vagy Reaper idegesítő, egybeöntött talpai is jól jöhetnek, ha azokkal együtt gyógyítjuk rá a minit egy rendes alapra.

Érdemes a külöbnböző fanatikusok oldalait böngészni, ha egy konkrét figura arányaira vagyunk kíváncsiak, mert a hobbioldalak megszállottjai szolgálhatnak a leghasznosabb anyagokkal. Például ha scifi, akkor WeeToySoldiers — ennél a gyűjtésnél nincs szükség sokkal igényesebb összehasonlításra.

Hasznos holmik: Reaper Miniatures

A Games Workshoppal kapcsolatos hisztim után felmerül a kérdés, hogy „Moriarty, nem tudnál egyszer a változatosság kedvéért valami felemelőt is mondani?” Majd olyat is fogok csinálni, mert a GW annak ellenére kincsesbánya, hogy az utóbbi időben nejlonzacskó nélkül nem merek az újdonságaikról olvasni. Viszont ha már felemelő dolgokról beszélünk, akkor — azon kívül, hogy „szar” — eszembe jut még a Reaper és a Privateer Press. Különösebben nagy tapasztalatom egyikkel kapcsolatban sincs, de a Reapertől már rendeltem, ezért velük kezdem.

A Reaper Miniatures egy megfelelően béna elnevezéssel és logóval működő texasi cég. Négyen alapították még '92-ben, de az idők során rengeteg szobrász munkái megjelentek a kínálatában. A 25-28 mm-es minik között — ami kb. az 1:72-es méretaránynak felel meg — két fontos vonalat is visznek: ezek a szintén bámulatosan eredeti Warlord és a Dark Heaven Legends néven futnak. A Warlordhoz elvileg saját szabályok is tartoznak, ez a kötelező Warhammer-klón a Reaper kínálatában. A Dark Heaven Legendsszel kapcsolatos érdekesség: a Reaper oldalán azt állítják, hogy már több mint tízmillió blisztert eladtak belőle, ami azért nem gyenge dolog. A szóban forgó oldal kezelése meglepően körülményes, ezzel együtt érdemes meglátogatni, mert hatalmas a választék. A CAV-nak keresztelt Battletech-utánérzést csak a teljesség kedvéért említem meg, nagyon igénytelen dolog. Bár én a BT-t is annak tartom, úgyhogy ki tudja.

A Reaper festékeit még nem próbáltam, de majd valahol, valahogy, valamikor. A figurákat igen: ezek minősége van, aki szerint kérdéses, nekem viszont sem az öntéssel, sem magával a fémmel nem volt soha semmi problémám. Mint ahogy az árukkal se: 6-700 forintot bármikor adok egy miniért, ha tetszik. Jó hogy. (Igaz, hogy most erős a forint, de tökmindegy. A GW így is, úgy is két-két és félszer drágább.) A színes kínálaton túl a művészek közül sokan rendelkeznek jól definiált stílussal, ami szerintem tovább árnyalja a képet. Werner Klocke egyértelműen a kedvencem, a képeken is az ő munkái láthatók. Persze a többiek is gyakran csinálnak nagyon rendben lévő miniket, úgyhogy sűrű a mezőny. Remélem, hogy lesz majd időm bajlódni a fotózással, és akkor mutatok saját festésű darabokat is.

Ízlés dolga, de nekem általában azok a figurák tetszenek, amelyek elég emberszerűek, és nincs rajtuk három tonna páncél — ezeknek a mintázásához több tudás és tehetség kell, jobban is lehet szeretni őket. Például az itt látható törpe és b. neje nem túl bonyolult figurák, de annyira el van találva a felépítésük és a póz, hogy azt akár kurvajónak is nevezhetem. Az agyonvasalt, agyonpakolt vagy kevésbé humanoid alakok ritkán ennyire kifejezőek, és sokszor a szobrász anatómiai felkészületlenségének nyomaira bukkanhatunk velük kapcsolatban, amit ezeknek a torz figuráknak éppenhogy jobban el kellene rejteniük. Szerencsére a Reapernél ilyen is, olyan is van, a Hulk-rajongóknak ugyanúgy kedveznek, mint nekem. (Annak meg külön varázsa van, hogy az ügyfélszolgálat komolyan veszi az embert, de erről majd később.)


Folytatás a Privateer Pressről szóló közhelyekkel és remélhetőleg saját Reaper anyaggal, most kénytelen vagyok négy másodpercen belül elaludni.