de_profundis.jpg

A Vérfociról (magyarul Blood Bowl) még nem írtam, ezt igyekszem mielőbb pótolni. Addig is itt van balra egy valódi ritkaság a gyűjteményemből, amit elsősorban azok fognak értékelni, akik valaha is kipróbálták a Games Workshop tetszhalott asztali fociját. Az outsiderek kedvéért említem meg azt az alaptételt, hogy a BB valamiért szereti az idiotizmust. Ez egyrészt azt jelenti, hogy aki képtelen felfogni a játék szabályait/ törvényszerűségeit, és vérlázítóan ostobán játszik, az szórni fogja a hatosokat, és valószínűleg megnyeri a meccset. Másrészt azt is jelenti, hogy amikor értelmes lépésekkel próbálkozunk, akkor általában képtelenek vagyunk két kockával összesen hármat dobni. Az egésznek pedig az lesz az eredménye, hogy a Vérfocinál jobban egy játék sem rongálja az idegeket. Seven or eleven, snakeeyes watching you — mondja a Motörhead, és fogalma sincs, mennyire igaza van.

A képen egy elég jó BB-edző látható, aki komoly esélyekkel indul a világon bárki ellen. (Különösen, ha kedvenceivel, vagyis a legerősebb fajnak számító orkokkal játszik.) A kép a Vérfoci Európabajnokságon készült még 2005-ben, közvetlenül azután, hogy emberünket boldog-boldogtalan tönkreverte, és éppen az ötödik vagy hatodik ellenfele ejtette le neki a szappant. Már azon is túl van, hogy a fotóst elküldje a francba, éppen a fenti Vérfoci-alaptétel egyik kiegészítését ízlelgeti: akkor sem fog sikerülni, amikor már nem számít. (Szintén az outsiderek kedvéért: 0-5-nél kettest vagy nagyobbat kellene dobni a szépítéshez. A dobás egyes, az eredmény pedig nemsokára 0-6. Ha netán megint megszerezzük a labdát, és eljutunk vele a gólvonalig, lehet találgatni, hogy 1-6 vagy 0-7 lesz a dolog vége.)

A legjobb BB-játékosok közös tulajdonsága, hogy mégis újra odaülnek ahhoz a rohadék zöld táblához. 47-es IQ fölött esélyük sincs a győzelemre, de ezerötszázadszor is megalázzák magukat. Persze ez csak a játék alapja, vannak még mindenféle szabályok meg figurák is, amitől az egész kap bizonyos körvonalakat. A szabályokról és a figurákról majd legközelebb. Addig is gyönyörködjön mindenki a mentális bokafogás lencsevégre kapott esszenciájában.

Coming out: kiszólt a lyuk a gödörből

A Games Workshop július végén tette közzé 2007-es pénzügyi jelentését, amiből kiderül, hogy a vállalat az elmúlt évben több millió fontos veszteséget termelt, újabb kölcsönöket vett fel, eladásai pedig Európában és Észak-Amerikában egyaránt visszaestek. A cég világszerte harminc-egynéhány veszteséges üzletének bezárását tervezi, és több mint kétszáz, nem kereskedelmi feladatot végző alkalmazottjától is megválik. Ami ennél jóval izgalmasabb, az Tom Kirby elnök-vezérigazgató előszava. Kirby természetesen nem elégedett az eredményekkel, változásokat ígér, keményebb munkára szólít fel mindenkit, ésatöbbi. Viszont mindezt úgy fogalmazta meg, hogy arra mindenki felkapja a fejét, akit az utóbbi időben elkeserítettek a kiadó inkompetens lépései. Csalódott rajongók szép számmal akadnak, nem véletlenül emlegetik egyre többen a '91 előtti időszakot a GW játékok és miniatúrák aranykoraként. Részlet az előszóból:

We grew fat and lazy on the back of easy success. We forgot about customer service and forgot that hard work is and always has been the route to success. (...) Somewhere along the line too many of us thought that selling, sweating and saving were someone else's job. Well they aren't. That's my job and the job of all of us here at Games Workshop.

Azt hihetnénk, hogy az ilyesmi a részvényeseken kívül senkit sem érdekel, azonban sok játékfórumon azonnal megnyílt a pénzügyi jelentésről szóló topik, és fellángolt a régóta tartó vita a GW jövőjéről. (Illetve arról, hogy akkor most a GW „sux” vagy nem „sux”.) Ellentétben a magyar fórumok nagy részével, ahol a LOL már komoly mondanivalónak számít, az angol nyelvű hozzászólások között meglepően sok összeszedett véleményt olvashatunk. Vegyük is arrafelé az irányt, például az RPGnet tájékára, ahol főleg az égbe szökő árakról, a minőség romlásáról és az elhibázott termékvonalakról volt szó.

Tény, hogy a két Warhammer játék szabályrendszere elég gyenge, legalábbis ahhoz képest, amit 20-25 éves fejlődés után elvárhatnánk tőlük. A játékok annak ellenére sikeresek, hogy értékelhető tesztmunka nélkül készültek el. A remekül működő Mordheimet, Necromundát vagy Gorkamorkát viszont a szóbeszéd alapján azért nyírták ki, mert a figurák a WHFB és a WH40k eladások rovására mentek. A Blood Bowlnak állítólag ott lett vége, amikor az agytröszt rájött: ez a rendszer alkalmatlan arra, hogy naponta levehessék vele a kedves vásárlókat. Különösen a pofátlanság újkori mértékegysége, a Deathzone kiegészítő után. A Man O' War valószínűleg túl jó volt ahhoz, hogy folytassák, és az is jellemző, ahogy a Talisman sorsa alakul — öröm nézni, ahogy az illetékesek egymás hátát veregetik, miután sikeresen feltalálták a spanyolviaszt.

A kellékek egységesítése is nyilván túl egyszerű lett volna, pedig a GW remekül kidolgozott plasztik sprue-jai simán megoldhatták volna a problémát. Ha a szélsőségesen rugalmatlan termékvonalak mellett a megdöbbentően magas árakat és a sokak szerint egyre romló minőséget is számba vesszük, a vállalat mélyrepülése teljesen indokoltnak tűnik. Az RPGnetes vita egyébként annyira elfajult, hogy a topikot le is zárták — igaz, hogy a vállalat kimúlásáról írkáló troll nem csomagolta selyempapírba a mondanivalóját, de nekem visszataszítóbbnak tűnt az a néhány „mértékadó közösségi ember”, aki mérhetetlenül álszent módon próbálja relativizálni a kérdéseket. A GW ma is remek műhely, és megkerülhetetlen a wargame-rajongók szempontjából. Amit viszont az utóbbi időben produkál, az szánalmas. Ha valaki szerint mégsem, annak egészségére váljék— csak megmagyarázni ne próbálja.

A Warhammer Forumon részletesen kitárgyalják a pénzügyi jelentést, ami szintén érdekes olvasmány. A LoTR-buboréknak nevezett, átmeneti fellendülést leszámítva kiderül, hogy a GW teljesítménye 2002 óta folyamatosan romlik. A LoTR mellett a jól eleresztett tizenéveseket (és csakis őket) célzó erőfeszítések, mint például az ötlettelen, anime-jellegű Tauk bevezetése, határozott irányvonalat jelentenek. Ezt lehet szeretni vagy nem szeretni, de az eredmények azt mutatják, hogy a veterán GW-rajongók elvadítása nemcsak erkölcsileg volt deficites, de anyagilag sem jött be. Az átgondolatlan kibocsátások, az eladások növelését célzó, torz szabályok, a jellegzetesen jellegtelen minik és a kemény áremelések nem maradhattak büntetlenül. Én azokkal értek egyet, akik szerint a kiszervezésére irányuló tervek is csak egyszeri, látványos költségcsökkenést hoznak a cég konyhájára, de a folyamatot nem állíthatják meg, amennyiben nem változtatnak a jelenlegi, monopolista szemléleten. Kirby összes munkatársát felelőssé teszi a romló eredményekért, de nem hinném, hogy a GW üzleteiben dolgozókon vagy például a művészeken túl sok minden múlott volna. A helyzet ugyanis az, hogy ezek az emberek jó értelemben vett megszállottak. A GW egy évtizeddel a '91-es vezetői kivásárlás után csúnyán rálépett a gereblyére, és még szerencsésnek is mondhatja magát, hogy a vezetők hülyesége csak most vált teljesen nyilvánvalóvá. Az egyik fórumozó így fogalmaz:

I used to work for the company, but left 2 1/2 years ago. They changed the whole management system about 4-5 years ago and everything seemed to changed from concentrating on customers to concentrating on sales. I feel the hobby just isn't much fun anymore.

Ez is csak egy vélemény. És a megoldás? Panasza mindenkinek van, legtöbbünknek ötletei is lennének. Mindet felsorolni lehetetlen, szerencsére a fórumok bőséges forrást biztosítanak ezek megtárgyalására. A GW-nél eddig arra építettek, hogy az iparágban rugalmatlan kereslettel kell számolni, vagyis nincsenek rá különösebb hatással az árváltozások — amit kiadnak, azt a közönség meg is veszi, és kész. Most úgy tűnik, hogy ez a mítosz omlott össze, és fel kell adniuk eddigi szemléletüket. Én csak az egyik hozzászólás részletét másolom ide, mert személy szerint ezt tartom a legfontosabbnak:

GW has gotten into this 3 month cycle of army support, and then... nothing. Well, at least nothing until the next splash release. That may be fine, but what about all the other armies? Why not make it to where releases are constant, even to include additional poses of the same figure. It's all about the miniatures right? For Privateer Press (again I cite what I think is a good business model), they are releasing stuff all the time for ALL the armies.

Még a LOTR témájú Last Alliance fórumán is arról beszélnek, hogy a sikeres üzleti modelleket lemásolni nem szégyen, és nem is különösebben bonyolult dolog. A GW-t a játékipar Microsoftjának is szokták nevezni, azonban a Microsoft sohasem habozik, ha mások működő ötleteinek elszippantásáról van szó. A Privateer Press példájánál maradva:

• Olcsóbb, mit a GW, és sok esetben igényesebbek a termékei. A GW plasztik gyakorlatilag fémnek is drága lenne, és az új figurák időnként értékelhetetlenek. Az egyébként nagyszerű Skull Pass dobozban lévő goblin íjászok háromféle pózban állnak, és azok között sincs túl nagy különbség. A night goblin dobozban minőségi biteket találunk, de annyira ötlettelen az egész, hogy inkább visszalépésnek tekinthető.
  
• A PP egymással párhuzamosan fejleszti az összes termékvonalát. Belépő szintű ajánlatai megfizethető alapcsomagok formájában jelennek meg. A GW játékait már elkezdeni is kisebb vagyon, nekem is van legalább 5-6 ismerősöm, aki már évek óta Warhammer-játékos lenne, ha az árak nem veszik el a kedvét attól, hogy belevágjon.
  
• Ehhez kapcsolódik, hogy a GW skirmish típusú játékai független termékként jelennnek meg. A Mordheim és a Warhammer között például nulla az átjárhatóság. Itt megint az átgondolatlan és felületesen tesztelt szabályok a hibásak, de kereskedelmi szempontból is triviális dolog lenne feloldani ezeket az ellentmondásokat.
• A GW-nek egyszerűen nincsenek válaszai az új kihívásokra. A cég honlapja értékelhetetlen. 2007-ben kénytelen vagyok mindenféle eldugott galériák után böngészni, ha kíváncsi vagyok egy-egy figurára, mert a hivatalos oldalon csak 6×8 pixeles pacnikat talál az ember. Ha korábbi miniket keresek, irány az eBay — a GW-nél, úgy látszik, elvesztek az öntőformák. Nyilván az új termékek eladásait féltik a régebbi ólmoktól. Az egyetlen örömteli hír, hogy 1,5 millió fontot szánnak az online áruház megújítására.

Az a szomorú, hogy sem a problémák, sem a lehetséges megoldások nem most kerültek először szóba. A „fat” és a „lazy” mellé elfelejtették odaírni, hogy „arrogant”: kevés olyan kiadó van, amelyik ennyire figyelmen kívül hagyja a játékosok véleményét. Ehhez járul a szellemi tulajdon védelmének nevetséges túlpörgetése, amire a legjobb példa a Damnatus letiltása. A dícséretes önkritika annál is kevesebbet ér, hogy egy fia hang nincs benne a pofátlan árpolitikáról. Úgy tűnik, meg vannak győződve róla, hogy amit gyártanak, az valóban ennyit ér. A 40k Apocalypse- és a Mighty Empires WHFB-kiegészítő természetesen sikeres lesz, mint ahogy egy féltégla is sikeres lenne GW logóval az oldalán, csakhogy ez már középtávon sem lesz elég.

A Tabletop Gaming News június 29-én közöl rövid interjút Jervis Johnsonnal, akiről nyugodtan elmondhatjuk: már elkésett vele, ha esetleg a csúcson akarta volna abbahagyni. A nagyszerű Jervis az olvasók kérdéseire válaszolt, íme egy érdekesebb darab:

What are your/GWs views on older gamers & how do you keep them interested in GW games?

A: (...) Experienced hobbyists are really important to us for the reasons I’ve just stated, and we take their needs seriously. What we have to do, though, is balance this against the needs of everybody else in the hobby. It’s no good producing things that experienced gamers will love if it confuses less experienced gamers, for example.

Ööö. Ja. Nyilván. Az semmiképpen sem lenne jó. A pénz beszél, ugye. A különféle hozzászólásokból azért kiderül, hogy sokan képtelenek befogadni a nagyívű gondolatokat.

One thing JJ shows in the interview is that he (and/or GW, never sure who’s really talking…) don’t understand what older gamers want or why they leave. They’re not really looking for depth in the sense of more or more complex games & backgrounds, they’re looking for games they can fit in their busy lives.
(...)
If GW were still actively supporting Necormunda or Mordheim, I probably wouldn’t have even started playing Privateer Press games.
(...)
Have games based for different ages and market them as such. No 10 year old is going to be put off LOTR because there are a set of Expert games on a shelf.

Ennyit erről, most nézem, hogy kicsit túlírtam a dolgot. A magam részéről maradok a Blood Bowlnál, a Mordheimnél vagy a Necromundánál. (A Gorkamorkára vagy a zseniális Man O' Warra egy darabig biztosan nem lesz időm/pénzem.) Ha nem adják ki újra egyiket sem, annyi baj legyen — legalább nem kell lehúznom a klotyón az időközben szabálytalannak nyilvánított figurákat, a szabályok meg úgy jók, ahogy vannak. A Warhammer FB és a 40k viszont egy darabig mindenképpen felejtős. Legközelebb pedig akkor is valami pozitívat írok a GW-ről, ha a franc megesz közben, mert már én is unom ezt a témát.

A méretarányok csodálatos világa

Többször is megszivattam már magam azzal, hogy semmibe vettem a gyártók által közölt adatokat, vagy éppenséggel hittem nekik, ami utóbb hibának bizonyult. Ez sokmindenre vonatkozik, a festékek tulajdonságaitól kezdve egészen a figurák méretarányáig. A napokban több olyan oldalba is belebotlottam, ami az utóbbit tárgyalta, ezért összeforrasztok belőlük egy kivonatos posztot, hátha a hasznára lesz valakinek. A témával kapcsolatban nyilván nehéz dolog alapvetéseket megfogalmazni, mert egy figurát csak akkor nyilváníthatunk bármilyen célra megfelelőnek, ha már a saját szemünkkel is láttuk. A leggyakoribb beszerzési módszer, az internetes rendelés esetében viszont az is nagy eredmény, ha csak néha lépünk rá a gereblyére.


A nagy kiadók alapvetően háromféle méretben dolgoznak: 25, 28 és 30 milliméteres figurákat gyártanak. Ez azokra a minikre vonatkozik, amelyekkel játszani is lehet, sőt még azok közül sem mindegyikre — a Games Workshop Warmaster vonala például 10 milliméteres apróságokból áll. Maguk az értékek egy, a valóságban 6 láb (1,83 m) magas alakra vonatkoznak, de a kupleráj elég nagy, mert sokan a figurák szemének a base-től való távolságát mérik. Ez többek között azt jelenti, hogy az 1.83 m magas standard 30 mm körül lesz a 28 mm-es skálán. Bonyolult? Inkább csak zavaró, két dolgot azonban fontos tisztázni a rendszerrel kapcsolatban. Egyrészt nem jelent abszolút támpontot, mert kisebb és nagyobb termetű alakok az adott tartományon belül is előfordulhatnak. Másrészt az egyes kiadók stílusjegyei között hatalmas lehet a különbség, így a méretarányok megfeleltetése nem jelent megegyező testarányokat. Egy hajszálra ugyanolyan magas GW és Rackham mini között a különbség legalábbis látványos. A rendszer mindenesetre önmagán belül következetes, így érdemes támaszkodni rá. Kivéve pl. Selmarina esetében, próbálja ki, akinek van 3,99 felesleges dollárja.

A 25 mm-es méretet manapság főleg a történelmi játékokban használják, régebben viszont a fantasyban/ scifiben/ stb. is általánosnak számított. A GW 1990 előtti, máig legjobban sikerült figurái jobbára ilyenek, de találhatunk párat a Reaper korai kínálatában is. Jelenleg a 28 mm-es minik számítanak a leggyakoribbnak, ez az úgynevezett „heroic scale” — most ezzel dolgozik a GW és a Reaper is. A Privateer Press a 30 mm-es vonalon mozog, a Rackham Confrontationt pedig 30-32, illetve 30+ mm-esnek mondják, jelezve, hogy a francia műhelyben néha elgurul a srácok gyógyszere. A 30-as arány, ha jól veszem észre, egyre terjed a kisebb gyártók között, ami persze nem sokat jelent a GW ellenében, de jól kiegészítik egymás választékát. A különbségeket egyébként sokszor ki lehet egyenlíteni a base-ekkel való trükközéssel, megemelve az alacsonyabb figurákat. Itt még az Iron Wind Metals vagy Reaper idegesítő, egybeöntött talpai is jól jöhetnek, ha azokkal együtt gyógyítjuk rá a minit egy rendes alapra.

Érdemes a külöbnböző fanatikusok oldalait böngészni, ha egy konkrét figura arányaira vagyunk kíváncsiak, mert a hobbioldalak megszállottjai szolgálhatnak a leghasznosabb anyagokkal. Például ha scifi, akkor WeeToySoldiers — ennél a gyűjtésnél nincs szükség sokkal igényesebb összehasonlításra.

Burn the heretic, kill the mutant, purge the unclean

a: Games Workshop just released a new edition of Warhammer!
b: Gee, after five tries, you think they'd get it right...

Aki ismeri a Warhammer 40k-t, annak a cím is ismerős. Aki nem ismeri, az valószínűleg enélkül is élhet teljes életet, mondom ezt bármiféle meggyőződés nélkül. A lényeg az, hogy elérkezett az idő, amikor a birodalmi inkvizíció szájába adott sommás megállapítást a Games Workshop elkezdhetné saját magára vonatkoztatni. Egyszerűbben fogalmazva: a valaha országosan jófej GW sikeresen átváltozott egy sótlan, beszűkült, pénzéhes trágyahalommá. Az ember nem szívesen ismeri be, hogy amire élete során elköltötte egy kisebb műhold árát, az jó eséllyel megszűnik létezni — a GW ugyanis pótolhatalan, és ha lerombolja a saját maga által felépített legendát, akkor nemcsak a Warhammer süllyed visszavonhatatlanul a StarWars újkori mélységeibe, de nem is marad senki, aki továbbvihetné a boltot. Az egész kicsit arra hasonlít, mint amikor egy jó helyen lévő, olcsó, teljesen korrekt kocsmának elterjed a híre, és öt perc alatt elárasztják azok a figurák, akik elől egyébként a normális ember kocsmába szokott menekülni.

A GW egyrészt drága lett. Persze olcsó sohasem volt, de az a pofátlanság tetején lévő habon a koktélcseresznye, hogy drágábban adják a plasztikot, mint mások a fémet. És ha már a pofátlanságnál tartunk: az áremeléseket vagy új termékeket nemcsak új szabályok segítségével próbálják lenyomni a kedves vásárló torkán (az ilyesmi máshol is mindennapos), hanem az új szabályok gyakran kizárják a játékból a korábban megvásárolt dolgokat. Az milyen, hogy bejelentek egy kiegészítőt, eladok hozzá csiliárd figurát, majd közlöm, hogy senki ne mozduljon, holnaptól ez a kiegészítő szabálytalan. Jómagam csak félig csináltam meg egy sereglistát, amikor olvastam a nottinghami agytröszt hírharangjában, hogy már ne is folytassam. Persze minden egyes figurát fél mázsa green stuffal tettem egyedivé, és nemcsak a pénzem, de a szabadidőm is benne volt. Van, aki erre azt mondja, hogy az éppen hivatalos versenyszabályok nem számítanak, hiszen ha az ellenfelem beleegyezik, továbbra is játszhatok az érvénytelenített listámmal. Csak azt tudom rá válaszolni, hogy #í$]e56éáu%/UI:.

A másik probléma: régebben simán kiröhögtem azokat, akik szerint a GW miniket gyűjtögető, festegető, rakosgató emberek definíció szerint a WoW játékosokhoz hasonló, hát, érdekes lények. A modellezés és a figurafestés természetesen kreatív elfoglaltság, és magas szinten csak igen kevesen űzik — egy hobbit pedig hadd ne annak alapján ítéljünk meg, hogy lehet-e vele nőket felszedni a Gellértben. Mára viszont eljutottunk oda, hogy félig-meddig mégis igazuk van. A Games Workshop annak idején nagyon eltalált termékekkel jött ki, a karikatúraszerű figurák zseniálisak voltak, elrejtett poénokkal tarkítva. Ezzel szemben a jelenlegi (pláne a jövőbeni) figurákat és szabályokat nézve nyilvánvaló, hogy a 14, de inkább a 12 éves korosztályt célozzák meg, és valószínűleg ugyanazt a marketingest/ gazdaságist/ dizájnert alkalmazzák, akik nemrég még Peter Jacksonnak dolgoztak, és a Gyűrűk Urás vécédeszkák piaci bevezetésén fáradoztak. A Warhammer Online-ról vagy a Mark of Chaosról ne is beszéljünk, mert ilyen direkt módon kevés cég rúg bele a saját rajongóiba.

Apropó ilyen direkt módon kevés stb stb. Most olvastam a következőt a Slashdot oldalain:

Made by dozens of fans over a period of several years and featuring impressive special effects, the feature-length Warhammer 40.000 epic DAMNATUS ranks among the most elaborate fan productions ever made — and yet may never see the light of day. Despite initially giving a go-ahead to the project, UK-based Warhammer franchise owner Games Workshop has come around to forbid distribution of the film just as it was being readied for release. What's more, they've amended their IP Policy to forbid any such projects in the future.

Na ilyenkor mondom azt, hogy egy kanyi vasat nem hagyok többet a GW-nél, és átszeretek az olcsóbb per igényesebb Privateer Press játékaiba, vagy ha már Warhammerezek, azt Reaper figurákkal oldom meg. Nem mintha a GW belerokkanna az általam képviselt vásárlóerő hiányába. Viszont az a vállalat, amelyik alapvetően a megszállottak pénzéből él, rosszul teszi, ha naponta leköpi a megszállottakat. Mondom ezt az n=2k darab sikertelen közgazdaságtan vizsgámmal együtt. Lassan el kéne kezdeni burn the heretic, kill the mutant, purge the unclean. Inda saját hauz.