Normális ember 12 évesen keményen szerepjátszik, mint ahogy 16 évesen abba is hagyja. A kivételek, ésatöbbi, tudom én jól. Sőt az is szerepjáték, amikor elképzeljük, hogy egy különleges felhatalmazással a zsebünkben lézerkarddal támadunk a kormányt minden előjel nélkül ránk szedő taxisra. A lényeg most az, hogy van a D&D nevű klasszikus, amin annak idején mindenki túlesett, mint a mumpszon meg a bárányhimlőn. Már 12 éves fejjel is halványan rémlett, hogy nincs minden rendben a dologgal, de akkoriban szódával vettük be a legvadabb hülyeségeket.
Az a hiánypótló mű, amire nemrég dZé barátom közreműködésével bukkantam rá, ezeket a szálakat segít elvarrni — röhögjük ki bátran tizenhúsz évvel ezelőtti önmagunkat, terápiás jelleggel. A szóban forgó blogbejegyzés a Head Injury Theater nevű oldalról származik, ami önmagában vicces. A cikk a 30 éves D&D-t köszönti, méghozzá úgy, hogy kipécézi és földig alázza a Világ Leghülyébb Monsztereit. D&D Gallery of Shame. Zseniális. Mert mindannyian mindvégig tudtuk, de sosem tettük fel a Kérdést.
At the age of twelve I'd realize that it looked like someone seven-years-old designed some of the monsters, and my opinion hasn't changed to this day. That's not to say that all these monsters are retarded and lame. Oh no. Only some of them are stupid beyond words. (...) Mind-numbing creations that a lot of you will be surprised someone didn't get their ass handed to them for even suggesting.
4 megjegyzés:
Cégünk mindig az ön rendelkezésére áll, asszonyom.
1, jó a blog, gratulálok
2, már két napja röhögök ezen a linken, hihetetlen :D
A regi szep idok, amikor ket egymasutani napon ugyanugy nezett ki a blog.
Te, ez a templét, ez valami iszonyú...
Megjegyzés küldése