Troubletop Quality

A lényeg mindjárt jön, előtte rövid rendszertani értekezés. Vannak olyan játékosok, akik legjobb esetben is csak TTQ (tabletop quality, vagyis magához a játékhoz már megfelelő) figurákat készítenek. Egész egyszerűen azért, mert ez a maximum, ami telik tőlük. Nincs is vele semmi probléma, a TTQ meghatározása szerint az ilyen minik teljesen korrekt darabok. Aztán vannak, akiktől sokkal többre futná, de sem kedvük, sem idejük nincs az aktuális darabokkal bíbelődni. Minél hamarabb játszani szeretnének velük, és egyből a TTQ-ra mennek. Ez is teljesen elfogadható álláspont. Végül vannak néhányan, akik aludni sem tudnának, ha nem lenne minden figurájuk tökéletes. Ők gyakran használnak elképesztő mennyiségű green stuffot, és napokat töltenek minden egyes katona elkészítésével.

Mindhárom típus az aprólékosan kifestett, konvertált, effektezett miniket tartja ideálisnak, de idejük/ szorgalmuk/ hozzáértésük függvényében kisebb-nagyobb engedményeket tesznek. Azt hittem, nem is létezik több fajta játékos, azonban tévedtem.

Ma találkoztam valakivel, aki szerint ciki (vagyis kínos, égő, szánalmas, gázos) dolog a TTQ fölé helyezni a mércét. Az egészben az a furcsa, hogy mindezt nem egy dinnyeárus fejtette ki nekem az ecserin, hanem az úgynevezett magyar scene (imádom ezt a kifejezést) egyik jeles képviselője. Aki egyébként kedves és segítőkész ember, eszem ágában sincs leszólni. Viszont meglepődtem egy picit, és újból elment a kedvem attól, hogy benézzek valami wargamer klubba.

Jó hírem is van: Budaörs hímcápája úgy döntött, vásárol egy 500 pontos Circle of Orboros bandát. Lesz kivel összebénáznom az első pár alkalmat, amíg megtanulom rendesen a szabályokat. Remek, remek.